Nagyszabású svéd projekt jött létre a korallok helyreállítása érdekében

0
137

Egy ipari tervező, Elias Thaddäus Pfuner a korallzátonyok helyreállítására szolgáló rendszert hozott létre. A Nemo jelentősen finomítja a korallzátonyok körüli munkafolyamatokat, és világszerte összegyűjti az adatokat egyetlen állapotfigyelő rendszerbe.

A korallzátonyok a tengerek leglátványosabb, legváltozatosabb, és legösszetettebb ökológiai rendszerei. A sokféle korallból felépülő már-már építészeti műremeknek mondható csoportosulások, a teljes tengeri élet negyedrészét tartják fenn. Elképesztő méreteket öltenek, de nagyságuk mellett hasznosságuk is elvitathatatlan. Többek között „elnyelik” és forgatják a légkörből érkező szén-dioxidot. Több mint egymillió tengeri fajnak nyújtanak életteret, élelmet biztosítanak a   szigetlakóknak   a   trópusokon, enyhítik   a   tengeri   viharok   hatását; élelemmel   és gyógyszerforrásokkal segítik az embereket.

A korallzátony-krízis az elmúlt 20-50 évben öltött óriási méreteket, melyre a szakemberek az 1990-es évek óta egyre hangosabban hívják fel a figyelmet. Megannyi tanulmány foglalkozik a kialakult helyzet más területekre gyakorolt hatásaival, hosszútávú következményeivel, melyek a pusztító emberi tevékenységeket teszik felelőssé. Sorra jelennek meg a rehabilitációt és regenerációt sürgető projektek, ilyen a most napvilágot látott Nemo program is.

A Nemo innovatív folyamatai

A drónok megfigyelik a körülményeket és adatokat gyűjtenek szerte a világon, a zátonyokról. Az információ áramoltatás online módon történik, így bármely ország tudósai gyorsabban és hatékonyabban be tudnak jelentkezni a projektekbe. A felvételek hozzájárulnak a zátonyok állapotának felmérését segítő események feltérképezéséhez is.

Miután a fiatal korallok készen állnak a zátonyra való átültetésre, a Nemo speciális szállító dobozai minimálisra csökkentik azt az időtartamot, amikor azok különböző vízhőmérsékleteknek és pH-keverékeknek vannak kitéve. A szállítótartályok belső hőmérsékletének és pH-értékének testreszabása lehetővé teszi a tudósok számára, hogy gyorsan reagáljanak a változó körülményekre.

Mialatt egy helyreállító csapat a vízen van a zátony közelében, a drónok hordozóként helyezkednek el, és közvetlenül a transzplantációs helyre viszik a korallokat. A drón fúróval van felszerelve, amely felgyorsítja az egyes beültetésekhez szükséges időt.

A Nemo rendszere jelentősen csökkenti a koralltelepítés időintenzitását és annak bonyolult munkafolyamatait. A zátonyon csökken a humánerő kapacitásának szükségessége. Minden munkamenethez csak két-három emberre van szüksége. A hagyományos verzióban tíz vagy annál is több emberre volt szükség. Ha elegendő ügynökség kezdi el használni a Nemót, akkor a jelenlegi alacsony számú korall-helyreállítási projektek jelentősen megnőhetnek, mely ideális esetben megállíthatja ennek az alapvető környezetnek a folyamatos, gyors hanyatlását.

A becslések szerint 1998-ra, az emberi tevékenység hatására a világ korallzátonyainak 11 százaléka elpusztult.

A korallzátonyok lebomlása és azok elvesztése égető probléma, gyorsabb ütemben történik, mint az esőerdők élőhelyeinek csökkenése. A mai globális környezeti vészhelyzet mértéke olyan nagy, hogy az egyén könnyen túlterheltnek érezheti magát. Azonban ahelyett, hogy feltett kézzel várjuk, hogy a problémák megoldódjanak, hasznos lehet figyelemmel kísérni a szervezetek munkáját és olyan projektek alakulását, amelyek a további károk megállítása, visszafordítása és megelőzése érdekében dolgoznak. A környezetünk megóvása saját érdekünk, melynek regenerációját kollektív fellelőséggel kell kezelnünk.

Az eredeti cikk a Makronóm oldalán olvasható:

https://makronom.mandiner.hu/cikk/20210520_nagyszabasu_sved_projekt_jott_letre_a_korallok_helyreallitasa_erdekeben