Megújult a Neumann Társaság Robotika szakosztálya. Az ennek előkészítéseként készült A robotika műhelyeiben c. cikksorozatot a Digitálisan.hu honlapon újra közöljük.

Szögi Zoltánnak az Edutus Egyetem vezérigazgatójaként kulcsszerepe van abban, hogy Magyarország részt vesz a robotika világolimpián. Elmondása szerint a magyar feltalálók híre is hozzájárult ahhoz, hogy Európában először hazánk rendezhetett WRO világdöntőt 2019-ben. A Neumann Társaság szoros szakmai támogatója a WRO mozgalomnak, Szögi Zoltán pedig partnerünk abban, hogy új életre keljen robotika szakosztályunk, segítve a különböző versenyek összefogását is.

Szögi Zoltán

A robotika műhelyei sorozat újabb állomásaként a világversenyről beszélgettünk az eredetileg pszichológus végzettségű oktatási szakemberrel, akitől azt is megtudhattuk, miként motivál egy ilyen verseny – nemcsak diákot, de akár egy nagyvállalat mérnökét is.

Kezdjük az elején: mi a WRO – és hogy kapcsolódunk hozzá?

WRO a World Robot Olympiad rövidítése, ez egy eredetileg ázsiai központú verseny. Kezdetben 12 ázsiai ország vett benne részt, most már közel 100 tagország képviselteti magát, világszinten a nemzeti döntőkön résztvevő diákok száma pedig meghaladja a 20.000 főt. Mi, az Edutus Egyetem (akkor még főiskola), 2014-ben kezdtük el a hazai szervezést Akkoriban kezdtünk nagy hangsúlyt fektetni a műszaki oktatásra – és úgy gondoltuk, ez a verseny egy jó eszköz a fiatalok megszólítására.

Először 11 csapatot sikerült egy kategóriában elindítanunk. Magának a WRO-nak összesen négy kategóriája van. Ebből az egyik egy úgynevezett Regular kategória, itt előre meghatározott szabályok szerint kell egy Lego-robotnak végigmenni a pályán és feladatokat megoldani közben. Az Open kategória egy szabad kutatási projekt bemutatása egy adott témában. Az ARC nevű kategória: Advanced Robotic Challenge –leginkább egyetemistáknak szól. Ez idén szerepelt volna utoljára, de a pandémia miatt elmaradt a kanadai döntő. És van egy klasszikus Robotfoci kategória. Ezekből mi a Regulart indítottuk 2014-ben – és minden évben egyre több korosztályban, egyre több kategóriában sikerül magyar versenyzőket felkutatni, indítani. 2019-ben már 176 csapat nevezett az országos döntőre. Reméljük idén is megközelítjük ezt, bár sajnos a vírus miatt a felkészülés meglehetősen háttérbe szorult, hisz be voltak zárva az iskolák. Sokféleképpen, például Zoomon próbálták áthidalni ezt, de nagyon megnehezítette a felkészülést. Ha 150-170 csapat elindul, már nagyon elégedettek lehetünk.

Merésznek tűnik bevállalni egy világverseny szervezését. Hogy jött az ötlet?

2016-ban Indiában, a világdöntőn jelen volt Czunyiné dr. Bertalan Judit miniszteri biztos. Egymásra néztünk – és azt gondoltuk, hogy mi is pályázhatnánk a világverseny döntőjére. Ha őszinték akarunk lenni: rajtunk kívül akkor még más nem nagyon hitte el, hogy sikerülhet. Komoly előkészítő, helyszínkereső munka indult el. 2017-ben Costa Ricában nagy sikert aratott a prezentációnk, a WRO központi testülete mellettünk döntött. Rajtunk kívül már csak Kanada, Montreal volt versenyben. Montrealban imponáló infrastruktúra volt, nálunk viszont példamutatónak találták az állam, a forprofit cégek és az egyetem összefogását, közös akaratát.

Nagyon sok híres informatikust, tudóst tudtunk bemutatni a prezentációban, akiket mindenki ismert – csak nem gondolták volna, hogy magyarok. Erre példa Neumann János és Rubik Ernő – sokan meglepődtek, hogy a Rubik-kocka atyja magyar és hogy még köztünk él.

A technikai fejlettség tekintetében is meglepetést okoztunk: az, hogy a 4G hálózat nálunk a világon az első tíz közé tartozik, mindenkit megdöbbentett. Amíg a prezentációt tartottam, figyeltem, ahogy közben a hallgatóság hitetlenkedve rákeres az információkra.

Mindennek köszönhetően Európában először hazánkban került sor WRO döntőre. Jövőre Németországban, Dortmundban lesz, ahol eleve sokkal több WRO-csapat van, mint hazánkban. De az is úttörő dolog, hogy 2014-ben indultunk – és már ennyi csapatunk, ilyen gárdánk van.

Győrben, a Széchenyi Egyetemmel együttműködve nagyon színvonalas programot sikerült megvalósítani, közel 3000 vendéget fogadtunk a világ minden tájáról.

A WRO döntő Győrben, 2019. Fotó: Képes Gábor, NJSZT

Közben azt a jogot is megkaptuk, hogy az Edutus Egyetem 11 országban nemzeti döntő szervezője lehet: ezek főleg kelet-európai, baltikumi országok, illetve Grúzia. Ők már jövőre megmutathatják magukat.

Szerinted mi kellett ahhoz, hogy a WRO így felfutott Magyarországon?

Nagyon fontosak a középiskolai és általános iskolai tanárok, akik elkötelezettek abban, hogy az informatikát és általában az MTMI-tárgyakat megszerettessék. Hogy ne egy ufónak tekintsék, akik programozással foglalkoznak, mert ez izgalmas. Sikerült elérni és a kormányzat is partner abban, hogy a WRO a támogatott tanulmányi versenyek közé került. Ez már az intézményvezetőknek is egy jó üzenet – eddig egy értelmes szabadidős projekt volt a robotika verseny, most már az iskolaigazgatók is teljes mellszélességgel támogatni kezdték.

Van egy belső szervező csapatunk is, akiknek a résztvevőkkel való kapcsolattartás, bírók koordinálása, nemzetközi kapcsolattartás, nemzetközi szervezésben főbíró szerep ellátása a feladatuk. Nekik is nagyon sokat köszönhetünk. Igazán profi, nemzetközi szintű program zajlott 2019-ben Győrben…

Számunkra nagy öröm volt, hogy a WRO-hoz akkor a Neumann Társaság egy kiállítást kapcsolhatott – ahol a régmúlt mérföldkövei mellett a mai megvalósulást is bemutathattuk…

Szegeden születtem, oda jártam gimnáziumba, a Radnótiba. A múzeumotokban bemutatott Katicabogár robot is Szegedhez kötődik. Amikor először jártam az Agorában, az Informatikai Múzeumban, találtam egy csomó tárgyat, amelyről nem tudtam, hogy van köze hozzá magyaroknak. Például a Lego mikromotorok, amelyeknek Jánosi Marcell volt a fejlesztője.

A WRO-n nemzetközi figyelem vetülhetett ezekre a tárgyakra. Nagyon sokan visszajeleztek, hogy ez hiánypótló volt. És közben bemutattuk a Lego-Katicát is – ez egy nagyon hatásosan bemutatható tárgy: a Lego-más szinte ugyanazt tudja, mint a történelmi értékű robotállat. Ez is játékos tanítás. Egy szegedi kötődésű tárgyat, Muszka Dániel művét sikerült Legóból, szegedi tanárok által bemutatni: a világnak.

Lego-Katica és Muszka Dániel eredeti Katicabogarai. Az NJSZT kiállítása a győri WRO-n, 2019.
Fotó: Képes Gábor, NJSZT

A WRO mellett több más robotikai verseny is van. Ezek hogy viszonyulnak egymáshoz?

A WRO és a többi verseny között van átfedés: például sok csapat az FLL-en is indul. Magyarországon ez a két legnagyobb robotverseny, jól megférnek egymás mellett. Ahogy az FLL egyik regionális részét mi szervezzük, a szlovák partnerünk például a helyi FLL-t is szervezi.

Miért jó egy országnak, ha minél több diák részt vesz a robotika versenymozgalomban?

A robotika versenyek óriási előnye, hogy nagyon gyorsan adnak pozitív visszajelzést – és így megszerettetik a programozást. Nem kell parancssorokat futtatni, beírni, csak összerendezgetni ikonokat, paneleket – és nagyon hamar látható, tapasztalható, mit tesz a robot. Ez növeli az önbizalmat – és közben egy csomó alap kompetencia elsajátításában segít. Ezek az élet minden területén hasznosak: analógiás gondolkodás, kommunikációs készségek, csoportmunka…

A személyes kedvencem a WRO Open kategória, mert ott az adott évi téma körül nagyon sokféle megoldás, ötlet születik. Szegeden a vakvezető robotkutya zseniális ötlet volt a gyerekektől – nálatok, az Informatikai Múzeumban, az Agorában készítették a diákok.

Özvegy Judit tanítónő, az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola tanulói és a vakvezető robotkutyák.
Fotó: Képes Gábor, NJSZT

Emlékszem, a legelső bemutatkozáskor ezek a kissrácok alig tudtak megszólalni, annyira zavarban voltak – majd amikor eljutottak a dániai, barátságos, meghívásos döntőre, amit meg is nyertek, akkora büszkeség volt bennük, jó volt látni, hogy mennyit tanultak.

Lehet, hogy néha az iskolát a hátuk közepére kívánják, itt meg ugyanazt csinálják küzdelemként, óriási szeretettel – és közben megtanulnak feladatra koncentrálni, projektben dolgozni, algoritmikusan gondolkodni, angolul kommunikálni. Nagyjából azokat a kompetenciákat tanulják meg, amelyekre a munkahelyen szükség lesz – egyébként függetlenül attól, hogy a robotika hol tart majd felnőtt korukban. Ha most bemész egy munkahelyre – és azt mondod, egy komoly projektet képes vagy öt percben, angolul összefoglalni, azt fogják mondani: „Holnap kezdhet!”

És ezt a gyerekek a WRO-ban játékosan megtanulják. Hogy legyen önvezető autó, azt valakinek meg kell csinálni, ahhoz az kell, hogy értse ennek az egésznek a logikáját, felépítését. Valószínűleg a sokkal nagyobb hozzáadott értékű munkák lesznek túlsúlyban – ők ezen munkakörökben lesznek alkalmas felnőttek. Lehet, hogy az egyszerű munkákat a robotok csinálják majd – de ezeket biztosan az ember.

Talán a gyerekektől mi, felnőttek is tanulhatnánk…

Mi bíróknak nagyvállalatok mérnökeit hívjuk meg. Többen visszajeleztek, hogy ilyen fantasztikus hétvégét még sosem töltöttek el, olyan élmény volt nekik a csillogó szemű, 8-10-12 éves gyerekek kreativitását, ügyességét látni. Egy neves multi mérnöke így fogalmazott: ő 20 év munka után már picit sémák szerint dolgozik, a gyerekek meg egész új nézőpontokkal állnak neki egy feladatnak. Egy HR-vezető szombat este hívott fel, hogy megköszönje: a mérnököknek a WRO-n való részvétel volt a legnagyobb motiváció…

Szögi Zoltán. Fotó: Képes Gábor, NJSZT

Hogyan tovább WRO – mik a következő tervek?

A nemzeti döntő lesz Győrben, október elején, ha nem szól közbe a vírus újra. Sajnos a vészforgatókönyv az, hogy ha kell, töröljük… Van olyan ország, ahol a teljes szezont törölték. De ez nagy demotiváció lenne a csapatoknak.

Idén vagy jövőre mind a 11 országban szeretnénk megszervezni a nemzeti döntőt. Szerbiában például elképesztően sikeres a projekt, legutóbb egy zentai WRO-táborban közel 170 gyerek vett részt. Végigtanulták az egész hétvégét, olyan lelkesedés és erő volt ott, hogy engem is nagyon inspirált.  Múlt évben 17, idén már 60 csapat jelentkezett náluk… Ez nagyon jó példa mindenkinek.

Képes Gábor

A cikk eredetileg a Neumann Társaság honlapján jelent meg 2020. július 6-án.