Robotikus öltözet javítja a stroke-betegeket állóképességét

0
55
kép: news.harvard.edu

A Harvard Wyss Intézet (Harvard’s Wyss Institute), a John A. Paulson Műszaki és Alkalmazott Tudományok Iskolájának (John A. Paulson School of Engineering and Applied Science) és a Bostoni Egyetem (Boston University) kutatói bemutattak egy halk és puha robotikus öltözetet (robotic exosuit), melynek célja a stroke-ban szenvedő betegek mobilitásának javítása. Megállapíották, hogy az eszköz új változata növeli a gyaloglási sebességet és a megtett távolságot.

A Betegség Ellenőrzési és Megelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention) szerint az Egyesült Államokban évente csaknem 800 000 ember kap stroke-ot. Bár az elhalálozási arány szempontjából “csak” az ötödik helyre rangsorolják – mivel ma már a legtöbb ember túléli – de az esetek nagy számában fordul elő tartós rokkantság. Sok túlélőnek kell együtt élni testük részleges bénulásával vagy jobb esetben az egyik oldalon fellépő gyengeséggel, amely egyensúlyvesztést, járási nehézségeket, izomfáradtságot és koordinációs problémákat okoz.

Ezeket a mobilitási problémákat szeretnék kiküszöbölni a hordozható robot ruházattal. 2017-ben eredetileg egy külső akkumulátorhoz és motorhoz kötve tesztelték, de a Cony Walsh és Louis Awad vezette csapat a Wyss-ből és Terry Ellis a Bostoni Egyetemről bebizonyította, hogy a mozgás sebessége és tartósság növelhető, ha olyan változatot használnak, amely beépített akkumulátorral és motorral rendelkezik.

Az öltözet súlya kevesebb, mint 5 kilogramm és segít a bokát érő terhelés csökkentésében, így javítva a járás minőségét. Az akkumulátort és az indítószerkezetet a páciens derékán helyezték el, amelyből kábelekkel az elgyengült testrészhez erősítik a robot ruhát. A készüléket úgy tervezték, hogy segítse a járási ciklus azon szakaszait mikor a láb a talajhoz ér és a lengési fázist, ahol a láb a talajtól elemelkedik.

A kutatók hat, krónikus hemiparetikus stroke túlélőt választottak ki és vontak be az exosuit tesztelési folyamatába. Minden egyes alany különböző típusú és súlyosságú károdást szenvedett el. A tesztek alkalmával megkérték a pácienseket, hogy tegyenek meg 30 métert az exosuit kikapcsolt majd bekapcsolt állapotában. Bár elsőre nem feltétlen tűnt úgy, hogy az nagy mértékben növelte volna a sebességet, de bekapcsolása után érzékelhető volt a mozgás javulása.

A tesztek alkalmával az átlagos sebesség másodpercenként 0,14 méter per szekundumra nőtt az eszköz használatával és a tesztcsoportban volt aki 0,28 másodperc per szekundomos sebesség növelésre volt képes. Egy másik teszt során azt mérték, hogy hat perc alatt hány méter megtételére képesek a betegek. Az átlagos távolság növekedése 32 méter volt, bár a csoport egyik tagja elérte a 100 méteres különbséget a robotikus öltözet használatával.

Terry Ellis véleménye szerint érzékelhető az azonnali sebességi és távolsági fejlődés, amelyek eredményesen változtatják meg a betegséggel küzdő egyének mindennapi életét. Ezek az eredmények klinikai szempontból jelentősen növelik az izgalmat a gyógytornászok és más rehabilitációs közösség körében.

VM