Csaknem 100 millió éves, tengeri puhatestűt magába záró borostyánkövet találtak

0
284

Csaknem 100 millió éves borostyánkövet azonosított egy nemzetközi kutatócsoport, a kő egy rég kihalt tengeri puhatestű maradványait őrizte meg.

A kövület 6,08 grammos, 33 milliméter hosszú, 9,5 milliméter széles és 2 milliméter magas, segítségével a tudósok többet tudhatnak meg a partvidéki erdők ősi élővilágáról – írták a tudósok az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).

A borostyánkő többnyire erdei élőlényeket őriz meg, nagyon ritka, hogy tengeri állatot ejtett foglyul az ősi gyanta – idézi a tanulmányt a Phys.org.

A Kínai Tudományos Akadémia Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézetének kutatói röntgennel készítettek nagy felbontású, háromdimenziós képeket a kőbe zárt lény csigavonaláról, ami az ősi ammonitesz azonosításához volt fontos. Fiatal egyed lehetett, egy 105-93 millió évvel ezelőtt élt csoporthoz tartozott – állapították meg a tudósok.

Egy 99 millió éves, Mianmar északi részéről származó borostyánkő őrizte meg legalább negyven másik állat maradványaival együtt. Az ammonitesz a Puzosia fajhoz tartozott, jelenléte alátámasztja, hogy az üledék, amelyben a borostyánt találták, a kréta földtörténeti időszak késői albai, korai cenomaniai szakaszához tartozott. A kövület egyike annak a kevés esetnek, amikor borostyánba zárt élőlények alapján határozzák meg a kő korát.

Az ammonitesz héja és a vele együtt a borostyánban talált tengeri csigák háza magyarázatot adhat arra, hogy kerülhettek tengeri élőlények olyan borostyánba, amely szárazföldi állatok maradványait is tartalmazza. A kagylók üresek, lágy szövet nincs bennük, tehát az élőlények rég elpusztultak, amikor a gyanta magába zárta őket. Az ammonitesz külső héja törött, a kagyló bejárata teli van homokkal, a borostyán még ezen kívül is tartalmaz homokot.

Az lehet a magyarázata a tengeri és szárazföldi élőlények felbukkanására ugyanabban a borostyánban, hogy a homokos vízpart közelében gyantát termelő fák nőttek, a rovarok még akkor ragadtak bele, amikor még a fán volt a gyanta. Ahogy lefelé folyt a fa törzsén, olyan organizmusok is beleragadtak, amelyek a fa lábának közelében éltek, majd a partra érve ragadta magával a kagylókat és más állatok külső vázát a tudósok szerint.

(MTI)