Steven Paul Jobs (1955-2011) az informatika modernkori történetének egyik legérdekesebb alakja. A lehetőségek felismerésében, a siker gyors elérésében csakúgy része volt, mint a gyors bukásokban, mindegyikre többször is sorkerült. Nem lett dúsgazdag, de hogy a neve ennek ellenére fennmarad, azt már többszörösen biztosította.

Steve 1955. február 24-én született San Franciscoban, Californiában. Mindkét szülője diák volt, így sem anyja, sem apja, aki szíriai származású vendégdiák volt, nem tudta vállalni a nevelését. Egy éves kora előtt örökbe fogadta egy gazdag házaspár, Paul és Clara Jobs, és ők adták neki a Steven Paul Jobs nevet. Steve mindig őket tekintette valódi szüleinek, jóllehet a minimális szintű kapcsolatot fenntartotta valódi szüleivel és azok későbbi gyermekeivel. Az örökbefogadó Paul Jobs mérnök volt a városi elektronikai társaságnál, ezzel biztosítva a hátteret Steve fejlődéséhez.

Cupertino Middle Schoolba és Homestead High Schoolra járt a kaliforniai Cupertinóban. Egy iskolai szervezésű látogatás révén jut el először a Hewlett-Packard cég kaliforniai Palo Alto városában működő kutatóközpontjába, aminek a világa azonnal megragadja. Tizenhárom éves korában, elsőéves középiskolásként itt vállal nyári munkát, elektronikai lapkákat szerel össze.

Tizenhat éves korában találkozik az egyik legjobb barátjával és partnerével, Steve Wozniakkal, aki szintén a Hewlett-Packardnál dolgozott. Később együtt üzleteltek az illegális “kék dobozok”-kal (blue box). A blue box egy digitális jelgenerátor volt, amivelingyen lehetett telefonálni.Miután sikeresen működött a 40 dollárba kerülő készülék, eladásra kezdték gyártani 150 dollárért. Nagyjából 100 készüléket értékesítettek, míg egy rablásba torkolló eladás elvette a kedvüket a kétes üzlettől. Mindenesetre a két Steve megtanult együtt dolgozni és létrehozni egy új terméket, ez meghatározó lett kettejük viszonyában.

A középiskola elvégzése után, 1972-ben Jobs filozófiát és üzleti kultúrát kezdett tanulni a portlandi Reed Főiskolán, Oregonban. Az első év után Jobs otthagyta a főiskolát, hogy karriert csináljon az elektronikai iparban, mint kis videojátékok tervezője az Atarinál. Ekkor jött rá, hogy az ő hivatása a számítógép programozás.

A főiskolai évek a rövidségük dacára meghatározóak lettek: az itt elvégzett szépírás kurzus nélkül a Macnek soha nem lettek volna változtatható betűképei vagy arányosan ritkított betűtípusai nyilatkozta egyszer Jobs.

1974 őszén újra kapcsolatba lépett Wozniakkal és más számítógép-megszállottakkal egy Szilícium Völgybeli “Homebrew Computer Club” találkozón.

https://ncoremusic.files.wordpress.com/2012/04/mac_wozniak.jpg?w=663

Jobs és Wozniak

Az Atarinál vállalt technikusi állás monoton munka, egyre kevésbé köti le, a kor szavának engedelmeskedve spirituális megtisztulásért és feltöltődésért elvonul egy időre Indiába. Visszatérve folytatta a munkáját az Atarinál. Egy játékchip kifejlesztésén dolgozik itt újra együtt Wozniakkal, a lehetetlennek tűnő munkát el is végzik, de a beígért díjazás töredékét kapják csak meg. Emiatt mindketten a szakítanak a céggel.

Az ekkor huszonegy éves Jobs megtudja, hogy Wozniak tervezett egy gépet saját használatra. Amint megismerte, meggyőzte Wozniaket, hogy alapítsanak egy vállalatot, és vigyék piacra a számítógépet. Az Apple Computer Co.-t 1976. április 1-jén társulásként alapítják meg. Bár a kezdetben csak nyomtatott áramköri kártyák gyártását és eladását tervezik, végül mégis egy teljes gépet alkotnak meg, és így azzal lépnek be a PC-üzletbe. Az első, az Apple I néven forgalmazott gépet 666.66 dolláros áron kínálták, mivel Wozniak szeretette a számjegyeket ismételni, főleg ha fáradtabb volt.

https://ncoremusic.files.wordpress.com/2012/04/apple1.jpg?w=663

Apple I.

A gép sikert aratott, és a munkához az 1976-ban a Xerox kutatóközpontjában tett látogatás újabb lökést is ad. Steve ekkor jön rá, hogy a jövő számítógépeinek kisebbeknek, olcsóbbaknak és könnyebben kezelhetőbbeknek kell lenniük. Azonnal meglátta a lehetőséget a grafikus felhasználói felületben (GUI) és az egérben, mellyel a bemutató alkalmával találkozott először.

Ez a felfedezés döbbentette rá Jobsot arra, hogy ahhoz, hogy ő legyen a legjobb a piacon, egyesítenie kell az ő üzleti képességeit Wozniak számítástechnikai tudásával.

Egy évvel később továbbfejlesztve az első gépüket, elkészítették az Apple II-t, amely már beépített áramkört használt a színes monitor vezérlésére, amitől gyorsabb, kisebb, olcsóbb és könnyebben kezelhető volt, mint az elődje és sok más korabeli modell.

Felismerték, hogy merre halad a számítástechnika, és ahhoz, hogy meghatározó szereplői legyenek a piacnak, fel kell venniük a versenyt a gyorsan fejlődő Microsofttal.

Az egyre növő céghez tapasztalt vezető kell. 1983-ban Jobs a céghez csábítja John Sculleyt a Pepsi-Colától, hogy Apple ügyvezető igazgatójaként dolgozzon. Az általa meghonosodó üzletvitel jót tesz az eladásoknak, de számos későbbi probléma forrása is lesz, hogy a Sculley szemében a termék eladása fontosabb, mint a termék valódi értékei.

1984-ben Jobs és Wozniak megépítették az addigi legjobb gépet, a Macintosht. Ez a modell volt a mai gyors és felhasználóbarát számítógépek őse. A Macintosh az Apple Computerst a számítógépipar csúcsára juttatta.

Sok követőjük akadt, aki a jövő látóját, egyfajta prófétát látott Steve-ben, akinek tetszett is ez a szerep. Hajlamos volt kinyilatkoztatásszerű megnyilvánulásokra, és néha úgy viselkedett, mintha a jövőbe látna. A cég gyors és meglepő sikerei ezt sokak szemében alá is támasztották.

A gyorsan jött siker nem tett jót Steve-nek. A fejlesztőgárdáját megosztotta, felesleges rivalizálásra sarkallta a cég munkatársait. A magánéletében sem tudott úrrá lenni a problémákon.

A cég egyre jobb befektetés lett, viszont a növekedéshez tőkét adó részvényesek képviselői nem szívlelték a bemutatók vadul lelkesedő közönségét, és az nemritkán agresszív reklámkampányt, amit főleg a nagy kék IBM ellen folytattak. Egyre több szakmai harcban is alulmaradt Jobs, az átcsábított fejlesztőkkel szakmailag nem tudta felvenni a lépést, például Jef Raskin lett a valódi szakmai irányító.

Amikor az eladások kissé visszaesnek, az okokat feltárandó megbeszélések során 1985-ben az cég igazgatótanácsával szemben elvesztett hatalmi harc után lemondott az Apple elnöki tisztjéről, öt másik programozóval otthagyták a céget, és alapítottak egy új high tech vállalatot, a NeXT-et. Egy éven belül Jobs és a társai olyan fejlesztésekkel rukkoltak ki, melyekkel a programozási idő a töredékére csökkent. Ez volt az egyik legforradalmibb újítás a számítástechnikai piacon, mely lehetővé tette a gyorsabb, megbízhatóbb, könnyebben karbantarthatóbb és hatékonyabb programozást, mely jelentős anyagi megtakarítást tett lehetővé, és a NeXT-et a leggyorsabban fejlődő vállalattá tette. Az igen fejlett rendszerek viszont nem voltak piacképesek, mivel jóval megelőzték a kor igényeit, ahogy Steve az Apple Lisa gépe is gyakorlatilag üzleti kudarc lett, mivel ára miatt nem volt versenyképes az ekkor már a piacot elárasztó IBM PC klónokkal szemben. A NeXT kínálta e-mail, a beágyazott grafikai és audió lehetőségeivel jócskán megelőzte a korát, nem volt rá fizetőképes kereslet, mondhatnánk.

A relatíve drága NeXT alig fogyott. Nagy lökést adott viszont, hogy a Tim Berners-Lee fejlesztette World Wide Web rendszer a CERN-ben egy NeXT munkaállomáson futott.

A rossz belső vezetés miatt az Apple a 90-es évek közepére csőd közeli állapotba került. Az Apple részvényeseinek egy szűk köre a NeXT-tel való közös fejlesztésekben látta a kiutat. Egy puccsnak is beillő vezetőségi ülésen gyakorlatilag száműzik az aktuális vezetést, és Jobsot kérik fel az ügyvezető igazgatói munkákra. A feladata nem egyszerű: a végveszélyben lévő cég fejlesztéseiről kell döntenie, mit folytassanak, mit állítsanak le. A munkatársak állandó rettegésben vannak, nem lehet tudni, hogy másnaptól kire nincs szükség. A valóság persze más volt, Jobs ritkán hozott azonnali döntéseket, de egy maroknyi áldozat elég volt ahhoz, hogy rettegésbe tartsa az egész vállalatot.

Jobs révén a NeXT korábbi fejlesztései, technológiájának nagy része az Apple termékekben él tovább, ami vállalatnak jelentősen növelt eladásokat eredményez, ami a talpraállás után már a az új termékek kifejlesztését és megjelentését is eredményezi. Ezekkel tovább erősödik a cég; és immár évek óta újra igen innovatívnak tartják Apple-t.

Persze a siker nem jár következmények nélkül: évekig próbálták Jobsra rábizonyítani rosszakarói, hogy a piaci érték alatt jutott az Apple 7,5 millió részvényéhez, és ezzel adóveszteséget okozott az államnak. A pert 2006 végén zárták csak le.

Az 1998 májusában bemutatott iMac már jó példája volt az elmúlt időszak változásainak az Apple cég filozófiájában. Jobs színre lépése egyben azt jelentette, hogy a cég nem csak profitot akar termelni, hanem már nagyszerűt is alkotni, még ha az látszólag a bevétel kárára is ment időnként. A design, a filozófia és a technika fontos egyensúlyt alkotott a tervezésnél, amelyben Jobs számára kiváló partner volt a brit Jonathan „Jony” Ive, – az Apple (korábban mellőzött) dizájnere. Jó példa az egyensúlyra az iMac tetején lévő fogantyú, amely nem csak praktikus volt, de pszichológiailag erősítette a felhasználóban azt az érzést, hogy uralja az eszközt, egyúttal barátibbá téve azt. A fejlesztések felügyeletét a megszokott érzelmi kitörések kísérték Jobs részéről, ha úgy érezte nem érvényesül az akarata. Így is némi kommunikációs hibaként az első modell tálcás CD olvasóval jelent meg, de Jobs ragaszkodott a következő változatnál a tálca nélküli megoldáshoz. Ettől óva intették a mérnökök, mivel akkoriban jelentek meg az első CD írók a piacon, amelyek kezdetben csak tálcás változatban léteztek, de Jobs ragaszkodott elképzeléséhez. Ez utóbb valóban hibának bizonyult, mert ahogy mérnökei megjósolták az iMac emiatt egy időre lépéshátrányba került a piacon. Az iMac G3 első változata 1998 augusztusában került az üzletekbe, az ára 1299 dollár volt. Az első hat hónapban bár csak 278 ezer darabot sikerült értékesíteni, de az első év alatt 800 ezer kelt el, ami a céges rekord lett a gépek darabszámának időarányban eladottak között.

Jobs 1999-re elhatározta, hogy létrehoz egy saját bolthálózatot, amihez az igazgatótanács áldását kérte. Azonban elképzelése akkoriban meglehetősen radikálisnak tűnt és minden addigi tapasztalatnak és logikának ellentmondott. Akkoriban a számítástechnikai üzletek a központon kívül voltak, mert úgy vélték, hogy egy drága és tartós fogyasztási eszközért elmegy a vásárló a kedvezőbb árfekvésű távolabb fekvő üzletekbe is, Jobs pedig a legdrágább városközponti üzlethelyekben gondolkodott. A cégnek pedig ekkor még csak néhány terméke volt az, melyek számára Jobs hatalmas luxusüzletet kívánt berendezni. Az igazgatótanács ellenezte az ötletet, de végül négy próbaüzlet nyitására adott engedélyt Jobs nyomására. A koncepció kidolgozásához a Target áruházláncnál dolgozó Ron Johnsont kérte fel és titokban egy elhagyott raktárhelyiségben kezdték el építeni a prototípust. Közel nyolc hónapnyi gondos tervezés után 2001 januárjára elkészült a minimalista elvek alapján letisztult tervezésű próbabolt, amit Jobs be is mutatott az igazgatósági tanács tagjainak, akiknek a tetszését viszont azonnal elnyerte. Az első bolt 2001. május 19-én nyílt meg a virginiaiTysons Cornerben. A folyamatosan bővülő hálózat több országban nyitott üzletet és 2011-re már 326 bolt fogadta a vásárlókat. Az egy üzletre eső heti látogatószám 17 600 fő volt, az átlagos éves forgalmuk pedig 34 millió dollár. Habár például a 2010-es üzleti évben befolyt 9,8 milliárd dollár mindössze a 15%-a volt az Apple összbevételének, de ez mégis olyan fontos márkaerősítő eszköz lett, amely közvetve is profitot eredményezett. Az Apple-boltok sikere forradalmasította az értékesítési ágazatot. Több nagy vállalat is igyekezett e a koncepciót alkalmazni, de ez nem mindig járt sikerrel, erre még az Apple boltok sikeres kiépítésben részt vevő Ron Johnson személye se volt biztos garancia.

2001. október 23-án új eszközt mutattak be, amely az iPod nevet viselte. Az Apple saját zenekezelő szoftvere tette kompatibilissé az MP3-as zenelejátszókat az Apple számítógépeivel és egyúttal digitális központtá a Macintosh gépeket. A részben felvásárolt és részben fejlesztett új ingyenes szoftvert 2001. januárban jelentették be iTunes néven. Az iPod nem csak technikailag volt fejlettebb, mint a piacon megtalálható eszközök, hanem egyszerűbb és könnyebben használható is. Jobs folyamatosan figyelemmel követte a fejlesztéseket és javaslatokkal, utasításokkal bombázta a mérnököket. A tervezési elve végig az volt, hogy az eszköz kezelése minden elképzelést felülmúlóan egyszerű legyen. Ami nem felelt meg Jobs elvárásainak, azt azonnal elvetette.

Képtalálat a következőre: „2001 ipod”

Az Apple telefonját, az iPhone-t 2007. január 9-én mutatták be a rajongók számára, Jobs-tól megszokott különleges prezentáció keretében. A magas, 500 dolláros ár ellenére a júniustól forgalmazott termék hatalmas siker lett.

Kezdetben Jobs hallani sem akart arról, hogy a külső fejlesztőket engedjenek iPhone alkalmazásokat gyártani, de az Apple-nél többen igyekeztek meggyőzni a zárt rendszer mániás vezetőt, hogy komoly hibát követ el a cég. Végül Jobs szigorú feltételek mellett beadta a derekát és 2008 júliusában az iTunes-on keresztül az iPhone App Store üzemelni kezdett. 2010 áprilisában már 185 ezer iPhone alkalmazás volt megvásárolható. Az üzleti modell pedig egy új iparág alapjait vetette meg.

Képtalálat a következőre: „first iphone”

A Microsoft 2002-ben piacra került táblagépe miatt Jobs azonnal elrendelte a saját eszköz fejlesztését. A cég 2004-ben szabadalmi igényt nyújtott be egy kapacitív kijelzős készülékről Jobs még 2003-ban is úgy nyilatkozott, hogy az Apple nem készül táblagépet gyártani. Később az erőforrásokat átcsoportosították a fontosabbá vált iPhone fejlesztésre, így az Apple táblagép megjelenése tovább késett. Végül amikor új termék megjelenése vált esedékessé, újra a már részben kifejlesztett táblagép került fókuszba, amihez most már az iPhone-nal szerzett tapasztalatokat is fel tudták használni. Az iPad néven híressé vált táblagépet 2010. január 27-én mutatták be a szokásos Jobs-féle termékbemutató keretében.

Képtalálat a következőre: „first ipad”